Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

Márton püspök, István király és Imre herceg gyakori titulusa középko­ri alapokon szintén a hazai szentek barokk kultuszát jelzik, míg Mi­hály arkangyal, Miklós püspök, András, Péter és Pál apostolok vala­mint Keresztelő János esetében a középkori kultusz közvetlenebb to­vábbélésével számolhatunk. Az évi titulusünnep palóc vendégség for­májának kultuszbefolyásoló szerepét mutatja, hogy László királyunk­nak mindössze Ságújfalun szenteltek templomot - azt is az 1940-es évek végén -, mert névünnepe az év első felébe esvén, nem kedvezett a vendéglátás szinte rituálisan kötelező „nagy trakta" jellegének. A ti­tulus fontosságát nem ritkán az ábrázolás megkettőződése is kifejezi. Például Horpács Szeplőtelen fogantatás titulusú templomának főol­tárképén kívül a mellékoltáron is Immaculata-ábrázolás látható, szo­boralakban. A barokk kori szenttisztelet történetében az uralkodó di­nasztia és a nemesség hatása mellett kiemelkedik a szerzetesrendek je­lentősége a jelzett kultuszáramlatok népszerűsítésében (ferencesek, jezsuiták). A népművészet-kutatásban a templombelső szinte kezdetektől szá­mon tartott alkotásai a festett famennyezetek. Jelenlétük bizonyára hozzájárult a 16-18. századi virágos ornamentika megkedveltetésé­hez, stíluselemeik megismertetéséhez. Természeti és történeti adottsá­gok folytán a legrégibb és leggyakoribb alkotások lelőhelyei Erdélyben és a Felföldön találhatók. A 18. század gazdag anyaga maradt fenn a mai Szabolcs megye falvaiban. E mennyezeteket általában városi asz­talos céhek vándorló vagy időlegesen kitelepült tagjai készítették - fő­leg katolikus vidéken munkájukat gyakorta latinul szignálva - s a falu­si megbízatások mellett úri-polgári megrendelésre is dolgoztak. Nóg­rád megyében viszonylag sok, összesen 31 ilyen deszkamennyezet em­léke található meg írott forrásokban a 16-18. századból. Mára azon­ban csak a nádújfalui, nógrádszentpéteri mennyezet valamint Szenté eddig teljesen ismeretlen, vélhetően 1708-ból származó néhány kazet­tája maradt fenn. A szórványosan megmaradt emlékek alapján Nógrá­dot a miskolci és gömöri műhelyek területéhez szokás sorolni. A leg­régibb emlék talán a homokterenyei volt, de sajnos az, hogy évszáma valóban 1512 lett volna, ma már nem állapítható meg, mivel az 1920­as években lebontották és eltüzelték. Tombor Ilona (1968:47) szerint „a közlés megbízhatóságához, illetve az évszám helyes olvasásához jo­gos kétségek fűződhetnek". Famennyezeteink nagy része a 17. század­ból származik, közülük ma a nógrádszentpéteri evangélikus templo­mé látható. Negyvenhét keskeny táblából összeállított, még középko­ri szerkezetű mennyezet. Hullámos indáit virágokkal, madarakkal, an­gyalfejekkel készítette Alitis Dávid 1667-ben. Növényi motívumaiban itt-ott gótikus formák is érződnek. Legsajátosabbak az igen változato­san stilizált madarak, illetve madárfejek (MALONYAY D. 1922:179­184, és 259-262. ábra; LIMBACHER G. 1999: 6. kép). A mátra­szőlősi templom 17. századi famennyezetének maradványait régészeti feltárást követő helyreállítás során a padláson találták meg 1969-ben. Hugyagon 1688-ban az egyházi elöljáróság ízlésesnek találta az újon­nan kifestett mennyezetet. Ugyanez évi egyházlátogatás Érsekvadker-

Next

/
Thumbnails
Contents