Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - A jeles napok Lengyel Ágnes

. Az aratókoszorú átadása a gazdának. Homokterenye, 1929. Ébner Sándor felvétele, NMF 61451. kaszást, aki szalagokkal feldíszített fokos nyelére akasztva vitte a koszorút a menet élén, az aratógazda mellett (MANGA J. 1977:258). Érsekvadkerten a koszorút vivő menetben egy eketaligát is húztak, amelyre zsúpból formált, felöltöztetett férfi és női alakot, menyaszszonyt és vőlegényt erősítettek (MANGA J. 1977:259). Az aratás befejezéséhez hasonlóan, a szüreti munkák bevégzéséhez is kötődtek szokások. Szőlőből font koszorúkat készítettek (RÉSŐENSEL S. 1866:84), a vidám felvonulásokban pedig a farsangihoz hasonló maszkos alakok, maskarások tűntek fel. A Szurdokpüspökiből ismert bakus nevű dramatikus játék a részegség kigúnyolását célozta: a részeget játszó embert láncra verve vezették, zeneszóval kísérték, miközben az asszony felemelt karokkal szidta. Az évkor ünnepi kellékeinek rövid bemutatása is érzékelteti, hogy e tárgyak népművészetében az egyházi év szokásköre, a jeles napok egyéb tartalmai és a gazdasági év ünnepi megnyilatkozásai összefonódó, egységes rendben valósultak meg. Leírásunkban felsejlett a tárgyi és a folklór művészet voltaképpen szétválaszthatatlan összetartozása is. Ezekkel összefüggésben sajátos fejlemény e művészeti jelenségkörben a teljes mértékű természetes beágyazottság a szokásalkalmak ünnepi idejébe és társadalmi közegébe. Esztétikai értelemben sem elkülönülő és önállósuló tevékenység ez tehát, hanem a paraszti élet egészének, mindennapjainak szerves és funkcionális része. LENGYELÁGNES