Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - A jeles napok Lengyel Ágnes

A nyár nagy munkájának, a kenyérgabona betakarításának befejezésekor az utolsó kalászokból aratókoszorút készítettek. Az aratás bevégzését jelképező koszorú ünnepélyes átadásának alkalma a bearatás, aratóvégző volt, s szokások, hiedelmek sokasága fűződött hozzá és az elkészített koszorúhoz. A palóc kalászkoszorú változatos formájú és nagyságú lehetett. Készítésének kialakultak az egyes vidékekhez, falvakhoz, aratócsoportokhoz kapcsolódó módjai. Általában a legszebb búzakalászokból fonták, színes papírszalagokkal, cifra rongyokból vagdosott csüngőkkel s gyakran mezei virágokkal is díszítették. Több helyütt azonban azt tartották, hogy az aratókoszorú kalászai közé virágot nem szabad kötni, mert akkor a következő esztendőben gazos lesz a búza. Helyenként csak a gazdának, földesúrnak készítettek aratókoszorút, a jobbágyok maguknak csak egy kalászcsomót vittek haza, amit a szobában vagy a pitvar gerendájára felakasztottak. Ott tartották az őszi vetésig, akkor kimorzsolták a szemeket és a vetőmag közé keverték, hogy jó termés legyen a következő esztendőben (MANGA J. 1977:250). Magyarnándorban a földesúrnak vitt koszorú vázát a férfiak fűzfavesszőből készítették, s az asszonyok erre fonták a koszorút, amit papírvirágokkal díszítettek. Kiválasztottak maguk közül egy új 355. Aratókoszorú díszítése. Rimóc, 1930. Palotay Gertrúd felvétele, NMF 62095/a.