Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A SZOKÁSOK TÁRGYAINAK NÉPMŰVÉSZETE - A jeles napok Lengyel Ágnes

szítettek ilyeneket. A fémtechnikai tudást mutató ékítmények - annak ellenére, hogy időnként emlékeztetnek akár a viasszal írott díszítményekre is (madár, szív, háromágú virágmotívum) - csak távolabbi kapcsolatban állnak a másfajta tojáshímekkel (GYÖRGYI E. 1974:9). A Nógrád megyében az 1960-as évek elejéig még jó néhány faluban alkalmazott viaszos technika régies darabjainál a tojás mintázatát egymásra merőleges felezővonalakkal alakították ki. A geometrikus ornamentikát vonalas, hullámvonalas, pontozásos motívumok jellemzik. Egyes idetartozó elemek az ősrégészeti anyagban, illetve az ókori magas kultúrák szimbólumai között is megtalálhatóak (GYÖRGYI E. 1979:609). Ilyen a vidékünkön szélmalomkerekesnek nevezett motívum, mely a magyar népművészet korai emlékanyagában országszerte elterjedt (például lőporszarukon). Az egyértelműen kozmikus, kultikus jelek (nap, hold, csillag, kereszt) mellett megjelennek, a talán hasonlóan régi, de eredeti értelmüket már elvesztett motívumok is, mint például a gereblyés. A kereszt jelének egyfajta ábrázolását megjelenítő domíniumkereszíes tojásminta elnevezése egyházias kötődésű és hasonlít a templomi hímzéseken, oltárterítőkön megjelenő motívumokra. A hímes tojás díszítménykincsének elnevezésekben is szembetűnő gazdagságát egy 1906-ból származó néprajzi leírás így dokumentálta: „Az öreg Mizser Panna néne (...) csinált mindenfélét: eperlevelest, rozmaringost, félrózsást, bikaszemest, halfarkast, lepkeszárnyút, rétlyást, dominóm keresztest, csillagost, töviskést, gyerek játékost, börgőst, fenyő ágasat, egész rózsást, czibe lábast, dudka tarajost, gereblyést, gyiktást, kötőfékeset, haranglábasat, halomtetőst, legényjátékost, leányjátékost, éleké-haloké füveset..." (NYÁRY A. 1906b:291). A növénydíszítmény tojáson való megjelenését a néprajzkutatók a reneszánsz eredetű hímzés- és kerámia-ornamentikából származtatják (GYÖRGYI E. 1979:609). Archaikusabb darabjai cserépből kinövő, háromágú, leveles, tulipános, rozmaringágas, rozmaringkoszorús, életfás díszítmények. A növényornamentikához kötődően előfordul állatábrázolás, elsősorban a népművészet más területein is széles körben megjelenő formában, virágtő mellett kétoldalt szembenéző madarakkal. A virágos díszítések kései, naturalisztikus felfogású darabjain a régies szerkezet felbomlásával, felezővonalak alkalmazása nélkül, csokorban vagy szerteágazóan kerültek motívumok a tojásra. Az alkotókat körülvevő reális világot tükrözik a díszítmények elnevezései: rezedaleveles, lóherés, Margaretas, szegfűs, őszirózsás, szőlőkacsos, szőlőfürtös, muskátlibimbós, egyvirágú muskátlis, fűszálas, fűcsomós, páfrányos stb. A virágok mellett gyakorta megjelenik a készítő, illetve a megajándékozott neve, monogramja, a készítés éve vagy rövidebb, aktuális felirat. A viaszlevonatos tojásírás fejleménye az úgynevezett viaszrátétes technikával való tojásdíszítés (SZABÓ L. 1963:546). A kétfajta módszer az anyagok és eszközök felhasználásában azonos, de az utóbbi esetben a színes, meleg viaszt a még langyos (festett vagy saját színében meghagyott) tojásra viszik fel. A motívumok elhelyezése és megszerkesztése a viaszlevonatosakkal azonos módon történik és itt is megtalálhatóak a régies, geometrikus díszítmények. Ilyenek például a 343. Hímes tojás. Díszítése viaszlevonatos technikával készült, a motívum neve: domíniumkereszt. Érsekvadkert, 1961. PM 61.23.24.