Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

tak ki. Sajátosság továbbá, hogy a szőttesekről ismert mintasorokat, tartván azok színezését, fűzőöltéssel (húzás, húzogatás) vitték fel a vászonra. Laposöltéses vagy keresztszemes hímzéssel is készültek a szövött hímek geometrikus megformálását idéző díszítmények. A meghatározó új divatot a szabadrajzú hímzés (drukkolt, rajzolt) jelentette, amivel hozzávetőlegesen a 19. század utolsó évtizedétől számolhatunk. E hímzéseket maguk szőtte vászonra varrták lapos-, szár-, ritkábban hurok- és láncöltést alkalmazva. A minták előképét a szűcsök készítette ködmönök, cucajok díszítésében kell keresnünk. A motívumkincs viszonylag szerény: néhány virágféle (rózsa, szekfű, nefelejcs, gyöngyvirág, esetleg tulipán), levelek, indák, kalász, ritkán madáralak. A belőlük komponált, immár változatos, levegős felületkitöltésű motívum egységek csík alakban szakaszosan ismétlődtek. E szerkezeti ritmus összefüggésben áll a nyomódúcok használatával, bár általánosabb gyakorlat a minták papírsablonról indigó segítségével történő át261. Vászonszakácska piros-kék szabadrajzú és fehér subrikolt hímzése, fölötte keresztszemes monogrammal. Rimóc, 20. század eleje. PM 148-1948. 262. Legények vászon- és klottszakácskábaxv. Rimóc, 1913. Farkas Pál felvétele, NMF 14576.