Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

263. Lepedővég piros-kék szabadrajzú és piros-fehér subrikolt hímzéssel. Strenko Teréz parasztlány készítette saját kelengyéjébe Nagylócon 1910 körül. PM 71.43.6. 264. Klottszakácska alja. A szabadrajzú hímzés színösszetétele idősebb korhoz illő: a domináns bordó és zöld mellett kevés sárga, kék, fehér, piros. Rimóc, a két világháború közötti időszak. DIV 87.2.144. másolása volt. Emlegették a szécsényi, két világháború között működő kézimunka előnyomdát is. A hímzések tanúsága szerint az iparos alkalmazkodott a helyi ízléshez, inkább a minták korrekciója, a pontos előrajzolás köthető tevékenységéhez (KAPROS M. Hollókő, 1973). Színezésben a piros dominált, kékkel a virágok közepét, szárait, a virágornamenseket összefogó hullámindát varrták ki, hangsúlyozva ezzel a díszítmény szerkezetét. E hímzések elsősorban a nők, férfiak által egyaránt hordott szakácskákvól ismertek. A kötények alján legtöbbször két sorminta futott ke-