Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

virágtövek megmaradtak javarészt pirosnak, ugyancsak piros, de keresztszemes hímzésű a vőlegényingek mellfoltjára kivarrott teljes név. A nők pruszlikjának karkivágása és hátvarrása mentén fut piros csíkminta, a derékhoz hátul hozzáillesztett fodorrész fehér lyukhímzéssel vagy subrikával díszített. A lakástextíliák közül a városi hatást mutató, elől fodros ágyterítő, illetve a halottas lepedő kapott sarokra komponált laposöltésű és szegő lyukhímzést fehérrel, az utóbbira nevet, évszámot is kivarrtak. Valamennyi felsorolt textília anyaga fehér gyolcs. A jenéi hímzések lendületes vonalvezetésükkel, változatos mintakincsükkel és finom kidolgozásukkal emelkednek ki a térség hímzőgyakorlatából. Ez elsősorban jeles varróasszonyaik érdeme, akik saját egyéni stílusukkal is gazdagították a képet. Hornos Zsuzsanna, Vasas Mihályné Tóth Zsuzsanna, Faggyas Sándorné Hornos Julis volt a legkiemelkedőbb közülük a 20. század első felében. Az előrajzolt vagy kanállal másolt minták kivarráshoz egyébként mindenki értett a faluban. Gyakorlott kezű asszonyok „egy nap alatt, látástól vakulásig felvarrtak egy motring pamukot, amely tíz méter, negyven szál" (GRYNAEUSNÉ PAPP E. 1972). A szomszédos három német település szerény hímzőgyakorlatából két jellemző vonás említendő (KAPROS M. 1991a). Egyik az, hogy gyári anyagra, ezen belül különböző színű, mintázatú kelmére készül254. Vállkendő sarka kevés pirossal kevert, szabadrajzú fehérhímzéssel. A keresztszemmel kivarrt feliratnál piros pamutot használtak. Szendehely, 1910-es évek. PM 78.20.1.