Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

(1691) stb. A névsort hosszasan lehetne folytatni, hiszen a török háborúk befejeztével nem volt olyan települése a megyének, ahol földműveléshez értő családokat ne fogadták volna szívesen a gazdálkodás beindítására törekvő földbirtokosok. Az új telepesek többsége a történelmi Magyarország sűrűn lakott északi megyéiből (Árva, Liptó, Nyitra, Trencsén, Zólyom) érkezett. Néhány esetben forrásainkból azt is megtudhatjuk, hogy mely településről jöttek: Lucfalvára a Bars vármegyei Geletnekről, Egyházasdengelegre Zsolnáról érkeztek az első családok. A megyén belüli költözés sem volt ismeretlen: Vanyarc első evangélikus vallású lakói Felsőtiszovnyikról és Nedelistyéről költöztek a faluba. Szervezett betelepítésről csak Balassagyarmat esetében tudunk, inkább a spontán beköltözés volt jellemző. Szülőföldjükről az éj leple alatt megszökött családok a letelepedésre kiválasztott falu földbirtokosánál vagy a bírónál jelentkeztek, akik kijelölték a házhelyet és a hozzá tartozó földeket. A földesúr háromévi adómentességgel, a lakóház építéséhez szükséges fa ingyenes biztosításával igyekezett az új betelepülőket megnyerni. Gyakran a telepeseket nem fogadták gondozott szántóföldek és rétek, ahol a termelést azonnal meg lehetett kezdeni. Olykor csak az üres házhely állt rendelkezésükre, a szántó és rét területét az erdőtől kellett elhódítani. Tanúk vallomásából tudjuk, hogy az Alsóbodonyba költöző családok termőföldjeik „nagyobb részét pedigs erdőbül, s Berkekbül irtották". Az ecsegi jobbágyok is úgy emlékeztek vissza 1747-ben, hogy szántóföldjeik „mind erdőbül ortatott földek legyenek, arra is jól emlékeznek, hogy az cseres erdő volt". Az újratelepítés időszakában a helységek nagy részének több birtokosa volt. Nem volt ritka, hogy egy-egy falu határán olykor 4-6, vagy még ennél is több földbirtokos osztozott. Példaként megemlíthetjük, hogy Cserhátsuránynak 3, Csecsének 6, Herencsénynek 9 birtokosa volt ebben az időben. A megye falvainak betelepítésében, a nyelvi, a 7. Balassagyarmat látképe, az előtérben halászok, távolabb pásztorok ábrázolásával. 19. század közepe. Vasárnapi Újság 1859:112. nyomán