Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

8. Balassagyarmat látképe céhlevélen, 1840. Nógrád Megye Levéltára: Vegyes iratok. vallási és a néprajzi kép kialakulásában nagy szerepet játszott a falvak határának és belterületének tulajdonjogi megosztottsága. Köztudott, hogy az újratelepítés idején a katolikusok és a protestánsok vallási ellentétei még nem csitultak el. A 18. század elején a váci püspök a váckörnyéki protestáns gyülekezetek templomait elkoboztatta, s azokat vagy leromboltatta, vagy katolikus templommá alakíttatta át. Ekkor szüntették meg a keszegi, a nőtincsi, a kosdi, az ősagárdi protestáns gyülekezetek templomát és szabad vallásgyakorlatát. A csesztvei katolikusok az itt lakó evangélikusok tanítóját elkergették, templomukat lerombolták. A többségében református és evangélikus vallású főés köznemesek, a katolikus egyházzal szemben úgy is igyekeztek tiltakozásukat és ellenállásukat kinyilvánítani, hogy a falvakban lévő házhelyeikre evangélikus vallású családokat ültettek, ezzel mintegy vallásszabadságot biztosítva számukra. A református és evangélikus vallású földbirtokosok közül Vay Ádám Alsóbodonyba, Battik Gergely Szügybe, Barátnaky Ferenc Csesztve kétharmad részébe, Jeszenszky Miklós Terény, Galgaguta, Magyarnándor, Bánk, Ősagárd községekbe telepített evangélikus vallású szlovákokat. Katolikus vallású szlovákok Keszeg, Nézsa, Nőtincs, Szátok, Alsópetény községekben települtek le. Diósjenőre református vallásúak költöztek. A 18. század elején a váci