Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

6. Szécsény látképe, tudjuk, hogy - az 1542. évi felméréshez viszonyítva - a települések 19. század első fele. száma majdnem a felére csökkent. 1647-ben csupán 213 helységben élMOCSÁRY A.1826:III.137. te

^ adózásra kötelezett lakosok. A falvak annyira elszegényedtek, nyomán hogy ebben az időben jelentős számú adóportát a megye egyetlen helységében nem találtak az összeírok. Népesebb falvak csak a végvárak közelében voltak: Lócon 247, Rimócon 219, Homokterenyén 272 fő élt. A 17. század végén a pusztító hadjáratok és a pestis tovább csökkentette a települések számát. 1683-ban ugyan még 219 helységet írtak össze, de közülük 64-ben megadóztatható családokat nem találtak (PÁLMÁNYB. 1988:169-170). Az elpusztult és elnéptelenedett falvak újratelepítése a 17. század végén, Eger várának visszafoglalását követően kezdődött. Az 1690-es évektől egyre gyakoribb azoknak az összeírásoknak a száma, amelyek a településeken lakó családfőket név szerint említik. A budai szandzsák 16. század közepén készült összeírásaiban szintén megtalálhatók a családfők nevei. Ha a két összeírás családnév-anyagát összehasonlítjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a két eltérő időből származó felmérésben egyező családnevekkel ritkán találkozunk. Ez úgy értelmezhető, hogy a 16. század közepén jegyzékekbe vett családfők leszármazottai a későbbi időben más településekre költöztek, helyüket új telepesek foglalták el. A helységek lakóinak lassú kicserélődése valószínű már a 16. század végén, a 17. század elején megkezdődött. Példaként megemlítjük, hogy Szügyben 1644-ben, Szirákon 1647-ben, Béren 1660-ban már evangélikus vallású szlovákok éltek. Bizonyosra vehető, hogy a megye településein kimutatható régi családok ősei a 16. század végén és a 17. század elején költöztek a nógrádi falvakba. A családok jelentős része azonban csak a 17. század végétől, a 18. század elejétől állíthatja össze Nógrád megyei leszármazási táblázatát. Az elnéptelenedett falvak többségének újratelepítése - mint fentebb említettük - az 1680-as évek végén vette kezdetét. Ebben az időben népesítették be Balassagyarmat mezővárost ( 1690), a községek közül pedig Bokort, Sámsonházát (1708), Bánkot (1704), Csesztvét