Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

221. Halálkereszt kendő. Díszítménysávjának közepén kétmadzagos felszedett minta. Színezéséhez kevés kéket és sárgát is vegyítettek. A kendő fiatalabb nő temetésekor a menet élén vitt halálkeresztről való. A néhai kántor hagyatékából származik, aki - amint az szokásban volt a szép búcsúztatóért megkapta az ilyen szőttes kendőket. Kazár, 20. század első negyede. PM 68.74.19. ban ezzel nem sokat törődtek az ünnepi szerepre szánt daraboknál. Megszaporodtak az egynézetű minták, amelyeket már „végig kellett szedni". Az új mustrák eleinte még szervesen beépültek a díszítmény egészébe, erősítvén e szőtteseknek az ország más vidékeitől eltérő sajátosságát. Utóbb azonban a naturális, felnagyított, gyakran kimódolt motívumok túlsúlya szétfeszítette a takácsoktól örökölt szőttes mustrák harmóniáját. A szedettes mintázás legkorábban Őrhalom környékén terjedt el az 1870-es évektől. Megjelenése ugyan másutt sem váratott sokat magára, az előbbi kistájhoz hasonló mértékben azonban nem vált uralkodóvá sehol a megyében. Általában a csíkozással váltakozó lépett mintázás a szedettél párhuzamosan továbbra is megmaradt. S az első világ222. Gyermekágyas asszony fekvőhelye köré akasztott sátorlepedő részlete. Szedettes mintája piros-kék színösszetételű. Szálszámolásos átcsavarásos hímzése búzaszemes. Szélén gyürőfejes mintázatú rojt szövőpamutból. A vászonszélek között a kötés gyári csipke. Karancsság, 19. század vége. PM 86.4.2.