Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

221. Halálkereszt kendő. Díszít­ménysávjának közepén két­madzagos felszedett minta. Színezéséhez kevés kéket és sárgát is vegyítettek. A ken­dő fiatalabb nő temetésekor a menet élén vitt halálke­resztről való. A néhai kántor hagyatékából származik, aki - amint az szokásban volt ­a szép búcsúztatóért meg­kapta az ilyen szőttes kendő­ket. Kazár, 20. század első negyede. PM 68.74.19. ban ezzel nem sokat törődtek az ünnepi szerepre szánt daraboknál. Megszaporodtak az egynézetű minták, amelyeket már „végig kellett szedni". Az új mustrák eleinte még szervesen beépültek a díszítmény egészébe, erősítvén e szőtteseknek az ország más vidékeitől eltérő sa­játosságát. Utóbb azonban a naturális, felnagyított, gyakran kimódolt motívumok túlsúlya szétfeszítette a takácsoktól örökölt szőttes must­rák harmóniáját. A szedettes mintázás legkorábban Őrhalom környékén terjedt el az 1870-es évektől. Megjelenése ugyan másutt sem váratott sokat magá­ra, az előbbi kistájhoz hasonló mértékben azonban nem vált uralkodó­vá sehol a megyében. Általában a csíkozással váltakozó lépett mintá­zás a szedettél párhuzamosan továbbra is megmaradt. S az első világ­222. Gyermekágyas asszony fek­vőhelye köré akasztott sátor­lepedő részlete. Szedettes mintája piros-kék színössze­tételű. Szálszámolásos átcsa­varásos hímzése búzaszemes. Szélén gyürőfejes mintázatú rojt szövőpamutból. A vá­szonszélek között a kötés gyári csipke. Karancsság, 19. század vége. PM 86.4.2.

Next

/
Thumbnails
Contents