Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

220. Párnahuzat. Fő díszítményének közepén szedettes mintasor. A piros mintázóvetülék mellett kevés kék és rózsaszín pamutot is használtak. Karancsság, 20. század eleje. PM 86.4.11. lyű szimmetria jellemzi, ami a szedettes technikai jellegéből adódott. A középtengelyt elérve ugyanis, ellenkező sorrendben újra hasznosították a láncfonalak kiszámolt felszedését, tehát elég volt félig leszámolni a tervezett mintát. A kutatók számos motívum- és mintanevet feljegyeztek. Egy részük széles körben, esetenként országosan ismert (csillag, sziveskés, rózsa, madaras). A névadás alapja általában formai hasonlóság (babos, tollyúsepríl, asztallábas, gyertyatartó, tornyos, korona), ritkábban a minta kivitelezésére utal (kétmadzagos cifra, kilencmadzagos rózsa, százszálas). A nógrádi szőtteskultúra utolsó fázisában az ügyes kezű asszonyok - már a falu társadalmán kívülről jelentkező érdeklődéstől sem mentesen - újabb, különleges mintákat kerestek. így fordultak az akkor kedvelt, nagyobbrészt kézimunkakönyvek, újságmellékletek útján terjedő keresztszemes mustrákhoz (KAPROS M. Őrhalom, 1986). E másfajta kivitelezéshez igazodó, laza minták átvétele a megszőtt vászonnemű használhatósága ellenében hatott (MALONYAY D. 1922:92), azon-