Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

boltjaként emlegetett balassagyarmati Kalmár-féle üzlet akkori kereskedősegédje, Lombos Márton így emlékezett vissza a 30-as évekre: „Ősszel kezdődött a pamut szezonja. Rózsahegyről hozták, a magyar gyártmányt a nógrádi paraszt nem vette meg. Közvetlenül a gyártól jött, itt vámolták el a határon. 10-15 teherautóval eladtunk évente" (KAPROS M. Balassagyarmat, 1986). A céhek 1872-es megszűnését követően néhány nógrádi településen működött még ideig-óráig takács (ZÓLYOMI J. 1996a: 108). Arra azonban, hogy parasztasszonyok kenderüket másokkal fonatták, szövették meg, illetve vásárokon szerezték be a vászonneműt, így biztosítván a háztartás teljes szükségletét, mindössze a német telepes falvak szolgáltak példával (KAPROS M. Szendehely, 1978-1987; 1989). A szőttesek döntő hányada tehát parasztszövőszékekről került le, cifrát szőni azonban nem tudott mindenki. A cseperedő leánykákat „simát szőni beültették a szátvába", de amikor a minta jött sorra, azt anyjuk, nagyanyjuk „tette bele". Az egyszerűbb díszítmények szövését később a többség elsajátította. A kelengye kiemelt jelentőségű, legszebb darabjai azonban specialisták munkái voltak. A rokonságon belül többnyire mindig akadt ilyen ügyesebb, gyakran gyermektelen, jobban ráérő asszony. A szegényebbje „idegennek", vagyis családon kívüli megrendelést is vállalt, viszontsegítség fejében, esetleg pénzért. A kelengyét kiegészíthette egy-egy cifrább, takács szőtte darab is. A falu szemében a család tehetősségét jelezte a pénzért vett holmi (KAPROS M. Homokterenye, 1994). De a vásárlásnak lehetett indítéka az is, hogy főleg a tok nélkül használt ágyneműhuzatok anyagának megfelelő elkészítése nagyobb szakértelmet, gyakorlatot igényelt. A megye keleti sávjában, ahol legtovább, jószerével a 20. század közepéig fennmaradt a szőttes ágyiruhák divatja, a menyasszonyágyba szánt párnák, dunna huzatát sokan takácstól szerezték be a tarjáni, kiste213. Sávolyba szőtt, pirossal mintázott derékalj huzat részlete. Őrhalom vidéke, 19. század második fele. PM 50.217.1.