Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

214. Párnahuzat, végig ripsz kötéssel szőve. Mértanias díszítéséhez piros és kék pamutot használtak. Őrhalom, 19. század vége. PM 177-1948. renyei vásáron, vagy e falvakat rendszeresen felkereső, portékájukat hátukon cipelő, „Derékalj! Lepedő!" kiáltozással kínáló árusoktól. A Karancs és a Cserhát falvaiban, ahol ekkoriban már inkább csak a derékalj volt kézi szőttes, igyekeztek, hogy legalább egy cifrább, takács szőtte példány kerüljön a kelengyébe (KAPROS M. Etes, 1980). Az igényeket főleg jászberényi takácsok elégítették ki (VARGA M. 1989:560-561). A parasztszőtteseken alkalmazott technikát a készítő jártassága, a helyi változó divat mellett a célszerűség is befolyásolta. A tollal tömött ágyneműhöz, nagyobb igénybevételnek kitett tarisznyákhoz a négynyüstös szövés felelt meg. A ferdén csíkozott felületű alapszövetet adó sávolyos szövés általános volt. Ugyancsak erősebb a vászon, ha ripszbe szőtték, ami az Őrhalom környéki gyakorlatot jellemzi; itt a technikát beleznásxxdk hívták. Inkább csak a megye északi sávjában tűnt fel az