Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

Az öltözetek kifejezési lehetőségei Az öltözködésnek a test védelmén, melegen tartásán túl, különböző társadalmi elvárásoknak kellett megfelelnie. A parasztöltözetek különböző számú, szabású ruhafélékkel vagy változó színhasználattal alkalmazkodtak az élet sorsfordulóihoz, az életkorhoz, a családi állapot alakulásához, viselője gazdasági-társadalmi rangjához. A csecsemők és kisgyermekek ruhái még alapvetően gyakorlati feladatot láttak el. A pelenkázott, lábat, kart befogó fáslikba, köldökfásliba, azaz púpruhába, csavargatott, potyázott újszülött néhány hetesen kisinget, réklit és kisféketőt, kissipkát kapott, és pihepárnába, dunnikába csavarták. A szőrszalaggal összefogott dunnika huzata köznapokra olcsóbb anyagból készült, ünnepekre pedig előkerültek a selyem-, kasmírhuzatok a Jacquard- vagy selyempántlikákkal. A karonülő, de még dunnikába takart gyermek már hosszúinget és hasonló szabású ruhácskát viselt. Mihelyst járni tudott, hosszúinge fölött hátul záródó zubbonyba öltöztették. Ebben a korban már megkülönböztették a többnyire festő- vagy fekete klottzubbonyos, sötét főkötős kisfiúkat a kislányoktól. Az utóbbiak ujjas kis viganóját vagy fehér ingecskéjükön viselt ujjatlan, hátul gombolt, mellyedzős szoknyáját gyakran anyjuk elhasznált, piros kasmírszoknyájából szabták, főkötőjük, a gyöngyössapka is lehetőleg piros volt. Mihelyst lehetett, a kislányok haját két ágba és pántyikába fonták (NYÁRY A. 1931:171-172), és fejüket gyöngyös szalaggal, bársonnyal keretezték. 191. Kislányok viganóban, hímzett szakácskában, gyöngyös sapkában. Rimóc, 1938. Fényes Dezső felvétele, MF 585.