Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

171-172. Barátnők ingben és fehérhímzéses vállkendőben, pliszírozott szoknyájukon széles fekete festőkötényben, pan dl is copfi&l, m ásni s cipőben. Berkenye, 1930-as évek. Fényes Dezső felvétele, PMF 41. és 42. lesítették, amit a pruszlik, a lajbla derekába varrtak. A pruszlikot teljesen eltakarta a vállkendő vagy a fekete selyem-, bársonypaszpolos kékfestő vattáskabát, a kacamajk avagy a fekete kamgarn, széles galléros, kék szegőzéses ujjas, a micla. Köznapon bokás harisnyát, cvikl srimpflit és bőrtalpra varrt, vastag gyapjúból kötött, ványolt papucsfélét, pacskerX, ünnepeken fekete bőr, rakott sarkú, kék máslis sváb cipői vettek fel. A gyári anyagokból varrt, testhezálló blúzfélét, a jangerlál, sokkal korábban viselték, mint szlovák vagy magyar társaik. Hiányoztak viszont öltözetükből a szlovákoknál és magyaroknál általánosan viselt bőrruhák, a csizma és a főkötő. A barátnők egyformán öltöztek. Mint koszorúslányok is elkísérték egymást az esküvőre, ahol a koszorús menyasszony mellett a barátnők széles szalagba fogott, pandlis copffal jelentek meg. Az asszonyok hátrakötött menyecskekendőt viseltek, a főkötőt oly régen elhagyták, hogy már nem is emlékeztek rá. Legpompásabb díszeik nekik is a fehérhímzéses fej- és vállkendők voltak, amelyek szélcsipkéjét kulmizóvassal fodrozták. Ezekre, a szomszédos Berkenyén is kedvelt fehérhímzéses kendőkre hívta fel a figyelmet MALONYAY Dezső ( 1922:99), aki egy-egy közeli város erős hatásával magyarázta, hogy a fehérhímzéses kendők a megye egyes tájain kedveltek lettek. Míg a magyarok, szlovákok öltözködését a korral, alkalommal járó színválogatás, a németekét a fehér kendők és a fekete, kékfestő ruhák kontrasztja jellemezte. A 20. század elején, talán elsőként a Nagylóc, Hollókő, Rimóc, Nógrádsipek, Varsány falukból álló viseletcsoportot „fedezték fel"