Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

(FARKAS R 1911:146; PALOTAY G. 1930). A viseletcsoport központja, parókiája egy időben Lócon volt, de attól függően, hogy éppen melyik társfalu öltözködése volt híresebb, Hollókőről vagy Rimócról is emlegették, hiszen az öt község öltözete csak lényegtelen apróságokban tért el. Palotay Gertrúd (1930) szerint az 1920-as évek végén az öt község „minden egyes lakosa" ragaszkodott parasztos, „hagyományos viseletéhez, és nem hódolt még meg a mindinkább terjedő városias divatnak". Olyan régiségeket sorolt fel a rimóci nők öltözködésében, mint az eresztékes (oldaltoldásos) pendel, a mellévarrott ujjú, pálhás ingváll, a szoptatós anyának készült ingváll, amelynek elöl fölfelé, majdnem a gallérig futó hasítéka volt, a ráncolt és vasalt alsószoknyákra felvett tarka- és cifra anyagokból varrt, szánéi szegett szoknyák, amelyek173. Ünneplőbe öltözött család: A férfi hímzett vászoningén pitykés lajbi, posztónadrágja előtt hímzett klottszakácska, az asszonyon bő ujjú ingváll, festő vállkendő, bő szoknyája előtt hímzett szakácska, fején menyecskekendő. Mindkét felnőtt csizmát visel, a gyöngyössapkás, nyakfodorral díszített, zubbonyos, szakácskás kisgyermek mezítláb van. Hollókő, 1930-as évek. Fényes Dezső felvétele, PMF 314.