Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

Györffy István (1930:155-188) a felföldi szűrszabó központok között a rimaszombati, váci, pásztói, sziráki, miskolci, egri és gyöngyösi műhelyeket említette a Nógrád megyei vásárlóközönség környezetében, mint amelyek hímzett szűröket készítettek. Fábián Gyula a „virágozó" gyarmati és losonci szűrszabók mintáit elemezve kiemelte a Judit-napi losonci, országos vásár jelentőségét, amelyik éppen az ottani hímzett szűrökről volt nevezetes (FÁBIÁN Gy. 1910:163-165), ám legtovább mégis a gyöngyösi szűrök hódítottak Nógrád megyében (FLÓRIÁN M. 1984). Bár a cifraszűrök is hozzátartoztak egykor a nógrádi férfiak ünnepélyes öltözetéhez, mégis a csupán „pirossal szegett csuha" az, amire leginkább emlékeznek. Az 1870-es években bekötött ujjú, nyakba akasztva viselt, akkor még nagy becsben tartott csuhában esküdött a vőlegény, és a csuha mellére is kitűzték az alkalomhoz illő vőlegénybokrétát. Az 1900-as évek elejére azonban már a csuha is szegényesnek számított, csak a kondások, pásztorok, zsellérek, csőszök használták. A vászonöltözetet a nyári munkák, főként aratás idején hasznosan egészítette ki a bocskor, ami egykor nyersbőrből is készült, és amit az 1920-as években hegyes orrúra fűzött például maconkai készítője. Egyébként a századfordulóra a bocskort is többnyire csak a pásztorok, kondások és szinte a második világháborúig a Salgótarján környéki bányászok használták. Olykor egy-egy öltözetdarabnak, illetve nevének emlékezete a szokásokban marad fönn, amint a bocskor esetében a rontás ellen a menyasszony csizmájába csúsztatott pénzérme, a bocskorpénz nevében.