Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Adatok a megye népviseleti múltjából Zólyomi József

tözetének is része volt a nadrág. A Losonctól délre eső falvakban a sötétkék posztó, ettől északra a nyers színű abaposztó nadrág volt az ismertebb. A kékposztó nadrágot piros, kék és fekete zsinórral díszítették. Bőr, illetve irhás nadrágot Ludányból (1738) és Bérceiről (1767) említenek. A nadrágot, mely alá szűk vászongatyát vettek, fehér bőrből készült nadrágszíjjal erősítették a derékhoz. A kékposztó nadrágból 3-6 darab tartozott a férfiak ruhatárához, melyet hétköznap és ünnepen egyaránt viseltek. Az ing-gatya és az ing-posztónadrág öltözethez lojbiX (mellényt) vettek fel. A 18. századi források a század közepétől említik, hogy a legények veres, az idősebbek kék és fekete színű ujjas vagy ujjatlan mellényben jártak. A veres színű lajbi az 1850-es évek elején is kedvelt ruhadarabja volt a legényeknek. A király fogadására kirendelt legényeknek ebben kellett megjelenniük Nagyorosziban 1852-ben. A mellényt ólom vagy ezüst gombokkal, zsinórozással díszítették. A férfiak ruhatárából nem hiányzott a ruhát kímélő kötény. A forrásokban szakácska néven jelölt ruhadarab házivászonból készült, melyet gyakran kékfestőnél festettek be. A romhányi gazda akkor is magán viselte a szakácskát, amikor 1844-ben Losoncra ment fuvarba. Az ujjas és ujjatlan férfi ködmön a 18. század elején készült kárlistáknak is gyakori szereplője. A báránybőrből varrt ködmön fekete prémmel volt szegve. Szegetlen változatát a lajbi alá vették fel. Díszítésére más adatunk nincs. A férfi mente első említése 1695-ből származik: egy őrhalmi jobbágy a verebélyi búcsúba menve viselte. A gazdák sötétkék posztó, a cselédek abaposztó rövid mentét hordtak, mely sújtassál volt díszítve. Rókaprémes mentéjük csak a jómódúaknak volt, a többség báránybőrrel bélelt és prémezett (szegett) mentében járt. A „rókátlanul és prémezetlenül" készült mente a férfiak nyári viseletéhez tartozott. A gazdagabbak 4, a szegényebbek 2 darab mentével rendelkeztek. A szűrposztóból készült rövid kabátféle a kankó inkább a szegények öltözetéhez tartozott, de a telkes gazdák ruhatárából sem hiányzott. Marcalban (1795), Tereskén (1794) jobbágyoktól vették el a vállra vetve hordott kankót. E ruhadarab a 19. század első felében sem veszített népszerűségéből. A fehér posztóból készült - a régebbi időben is ismert - szűr (csuha) egy 1695-ben kirabolt őrhalmi gazda ruhatárában szerepel először a megyei forrásokban. Készítői a megye mezővárosaiban és falvaiban dolgozó szűrszabók voltak. A parasztság azonban a környező megyék szűrszabó műhelyeiben készült szűröket is szívesen vásárolta. A megye mezővárosainak kirakodó vásárain ugyanis a váci, zólyomi, rimaszombati, gyöngyösi, egri stb. szűrszabók is árultak szűrt. Megyénk parasztsága a befenekelt ujjú csuhái kedvelte, pipáját, dohányát, határba indulva élelmét tartotta a szűr ujjában. A források csak a szűr széles gallérjáról, veres hajtókájáról, szíjjárói tesznek említést. A „posztóval, Sinórokkal és Savlangokkal fel czifrázott" szűr viselését - az ország más megyéihez hasonlóan - megyénkben is tiltották az 1830-as években.