Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Adatok a megye népviseleti múltjából Zólyomi József

ban az egyiknek „a haja két felül csomóra volt kötve, a másiknak a haja nem volt megkötve". Csomóba kötött hajuk volt 1755-ben a Becskén és Rád községben lakó férfiaknak is, melyet fésűvel rögzítettek. Egy nagyoroszi 21 éves legény 1800-ban „szőke rövid haját görbe fésűbe viselte, egy darabtól fogva, az előtt czopfot viselt". Az ebecki jobbágy is görbe fésűt hordott hajában 1786-ban. A 19. század elejétől a rövidre nyírott haj lett a divat. A két ágba font üstököt és a nyírott hajat egyaránt zsírral, vajjal kenték. Egy sipeki béres felesége 1792-ben arról panaszkodott, hogy amikor az összetört vajas köcsög darabjait megtalálta, a körülötte állók a benne lévő vajat a hajukra kenték. Egy pásztói jobbágyról írták 1852-ben, hogy „a haja a gyakori kenés által fekete színt vett". A 18. században „hosszú tömött bajuszt", a 19. század első felében „perge kis bajuszt" viseltek a férfiak. Az általunk ismert férfi fejviselet legrégibb darabja a süveg. A megye falvaiban a vékony gyapjúból készült nagy és alacsony karimájú magyar fekete süveget viselték. A gyermekek vörös süveget hordtak. A süveg a 18. század közepén élte virágkorát. „A paraszt legénység a rend szerint való 7, 8, legfeljebb 10 garasos süveggel meg nem elégedvén, forintos, sőt Tallérossra áhítozik - olvashatjuk a megye 1771. évi jelentésében - még a cselédek is tornyos süveg megvételére sarkallják gazdájukat." A nagyzellői, karancskeszi, csitári legények csákós süveget (alacsony karimájú) hordtak 1773-ban. A férfiak ruhatárához 3-5 süveg tartozott. A kalap a 18. század közepén kezdte meg lassú térhódítását. A süveg gyors háttérbe szorulását jelzi, hogy a mohorai uradalom cselédei az 1780-as évek elejétől már széles karimájú kalapot kaptak bérükbe. Az 1820-as évektől pedig a perge paraszt kalap lett egyre népszerűbb. A sipeki legények 1816-ban fenyő bokrétát, a herencsényi legények viszont leánykáját (árvalányhaj) viseltek kalapjuk mellett 1850-ben. A Nagyoroszin átvonuló király fogadására kirendelt legények kalapján 1852-ben zöld pántlika és árvalányhaj volt. A sziráki keresztelőábrázolás egyik férfi alakja derékig érő, szegetlen nyakú, elején mély hasítékú inget visel. A könyéken alul érő ujjakon kézelő nincs. Az 1768. évi csecsei tanúvallomások galléros ingekről tudósítanak, bár még 1841-ben is viseltek mély hasítékú inget, melyet a nyaknál kötővel fogtak össze. A legények, fiatal házasok az 1820as évektől bőujjú ingben jártak. A nyári hónapokban az ing és a gatya képezte a férfiak felső ruházatát. Forrásainkban ez a mn&egyixttes férfinak való öltözet, feir öltő, vászon öltöző néven fordul elő, utalva arra, hogy házivászonból készültek. Az uradalmakban a cselédek béréhez tartozott az ing és a gatya a 18. század elején is. Nem tudjuk, hogy a felsőruhaként hordott gatya (lábravaló) szűk vagy bőszárú volt-e. Minden bizonnyal szűk változata is lehetett, melyet a posztónadrág alá vettek fel. A 19. század elejétől négy-öt szélből varrt gatyát viseltek, melynek alját rövid vagy hosszú rojttal díszítették. A vizsgált időszakban nemcsak a parasztok, hanem a cselédek öl-