Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Adatok a megye népviseleti múltjából Zólyomi József

első adatokat a sziráki evangélikus plébánia anyakönyveiben látható rajzok őrzik. A keresztelőt (1712), a táncoló párt (1727), a menyaszszony és vőlegényt (1729) ábrázoló rajzok nőalakjai főkötőt viselnek, hátul két lecsüngő széles szalaggal. A szalagok vége valószínű csipkével díszített. A későbbi adataink a 19. század közepéről származnak: Őrhalomban főkötőre való csipkét és egy rőfnyi galandoX írtak össze 1850-ben. Egy 1843-ban fiatalon elhunyt szécsényi zsellérasszony hagyatékában „3 aranyos mesteremberes féketőt, atlasz pántlikával" találtak. Szarvasgedéről egy jobbágy 1848-ban készült leltára aranyozott főkötőről tesz említést, mely csipkével és pántlikával volt díszítve. Egyes falvakban (Sóshartyán, Őrhalom) - az 1850-es évek elején - tüll anyagú kendőt kötöttek a főkötőre a gazdagabb asszonyok, ha templomba mentek. A 18. században a fejkendők többsége vászonból készült, melyet a festőműhelyekben befestettek, a szélére kék, zöld színű virágmintát nyomattak. A gazdagabbak már ekkor is gyolcsból varrt fejkendőt hordtak, melyek végét varrással díszítették. Selyem fej kendőre csak egy adatot találtunk: 1739-ben egy füleki parasztasszony tulajdonában volt ilyen. A 19. század elejétől kereskedőknél szerezték be a kendők többségét amelyek gyári anyagból készültek. A fej- és vállkendőknek számos elnevezése alakult ki a 19. század első felében, amelyek anyagukra, származásukra utalnak. A leggyakoribb kendő elnevezések: marci, gyerehaza, gácsi, tilangli, almás, szakállas, szattyanyos, veres cse120-121. Menyasszony és vőlegény valamint lakodalomban részt vevő férfi. Turdélius Sámuel lelkész rajzai a sziráki evangélikus egyházközség anyakönyvében, 1729. Vegyes anyakönyv II. alapján