Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Kamarás Oszkár: Visszaemlékezés a salgótarjáni 53/III. zászlóalj doni harcaira

bírták. Heroikus küzdelem az áradattal szemben. A rés szélesedik és már mélyül is. Az igért villámszakasz késik. Az Oszkinóban pihenő Blaskó és Wagner szakaszokat kapjuk segítségül. Wagner megsebesül, Blaskó elesik. Délben már 700 méter széles a betörés, mi még állunk. Jobbról Boldirevkát elérik hátunk mögött 6 km-re az oroszok. Orosz harckocsi támadás vonalunkon megtörik. Délután 2 h-kor Hárs százados, zlj. pk. elcsukló hangja szól a távbeszélőbe: a bunkerem előtt vannak az oroszok. Harci kedvünk nem csökken, mi még álljuk. 2.30-kor parancs távbeszélőn: Vakbélhátra a reteszbe visszavonulni! Sírunk és visszavonulunk, de kellett, mert zsákban voltunk. A Vakbélháton éjszakázunk. A reteszt nem látni, az árkot hó fedi. Balról, Storoshevojetól: Gálos szd., huszár (Soldos)szd.bontakozikvédőállásba. Zűrzavar, fejetlenség. Ahogy lehet, rendeződünk. Dermesztő száraz hideg, -35 fok." Néhány szót magyarázatul a "sírunk és visszavonulunk" kifejezéshez. Talán induljunk ki a "visszavonulunk"-ból. A katonaság három egymástól markánsan megkülönböztethető hadműveletet ismer: támadás, védelem és visszavonulás. A támadás térnyerést, a védelem valaminek a megtartását, a visszavonulás valaminek a feladását jelenti. Eddig csak támadtunk és védtünk. Eddig mindennek volt kezdete és volt vége. Most elkezdődött valami, amiről nem tudtuk, hogy hol fog végződni, noha ez nem megfutamodás, hanem parancsra végrehajtott hadmozdulat volt. Csak azt tudtuk, hogy kevesen vagyunk. Sokkal kevesebben, mint az ellenfél. Meg azt tudtuk, hogy a fegyverünk, lőszerünk fogy, és nem tudjuk, lesz-e utánpótlás. Eddig, ha csikorgott is ez a nagy gépezet, amibe csavarként beilleszkedtünk, de működött. Vajon hogy fog ez a.gépezet tovább működni! És mi volt a magyarázata annak, hogy "sírunk"? Az, hogy ott kellett hagy-