Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Stark Tamás: A 2. magyar hadsereg veszteségeinek mérlege

Avezérkar hadműveleti csoportfőnökségének 1944. május 15-én kiadott (és az 1946-os H.M. Békeelőkészítő anyagba is bekerült) veszteségi táblája és a 2. magyar hadsereg főszállásmesterének 1942. szeptemberében készült jelentései alapján a hídfőcsaták vesztesége 20 ezer főre tehető. 1942. őszétől a szovjet-magyar arcvonalon rendszeres harci tevékenység nem volt, 1943. januárjának elején azonban egyre több jel mutatott a nagy szovjet támadás közeledtére. Az első szovjet roham 1943. január 12-én az urivi hídfőből indult ki, január 14-én pedig a scsucsjei hídfőből is támadtak. Január 24-re a megfelelő védelmi eszközök hiányában megszűnt az addig heroikusan küzdő magyar csapatok ellenállása. A beérkezett veszteségi lajstromok névszerinti, szisztematikus feldolgozása több mint egy évig tartott. A Honvédelmi Minisztérium Veszteségi és Nyilvántartási Osztályának összesített adatait 1944. május 15-én adta ki a vezérfőnökség egy belső használatra szánt jelentésben. Az 1941. június 26. és 1943. december 31. között elszenvedett veszteség végösszege 142 699 fő volt. Ebből elesett és meghalt 18 852 fő, a sebesültek száma 40551; 80 549 fő eltűnt, 2747-en pedig bizonyíthatóan hadifogságba estek. Ha az 1943. végéig elvesztett, durván 140 000 főből levonjuk az 1942. áprilisáig elszenvedett, valamint az 1943. áprilisa utáni veszteségeket (arról az időszakról van szó, amikor a 2. magyar hadsereg még, illetve már nem volt kint a hadműveleti területen), akkor 127 000-t kapunk. A 2. magyar hadsereg vesztesége azonban ennél kevesebb, ugyanis ez a szám a folyamatosan kint lévő, megszálló erők veszteségét is tartalmazza, ami 5-6 ezer főre tehető. Mindent egybevetve valószínűleg nem sokat tévedünk, ha a Jány Gusztáv vezette 2. hadsereg veszteségeit 120000 főben állapítjuk meg. A legfontosabb adat: a hősi halottak száma csak behatárolható. A pontos elszámolást az el-