Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Stark Tamás: A 2. magyar hadsereg veszteségeinek mérlege

súlyosabb tömcgtragédiákról szerették volna elterelni a figyelmet. így a magyar zsidóság vészkorszakáról, melynek következtében mintegy 400 ezren haltak mártírhalált. Szovjet fogságba több mint 600 ezer katona, civil került. 250 ezren közülük sohasem térhettek haza. Róluk sem volt szabad beszélni. Mekkora tehát a 2. magyar hadsereg vesztesége? A válaszadásban a Honvédelmi Minisztérium Veszteségi Nyilvántartási Oszlályánakfcnnmaradt adatai igazítanak el. A2. magyar hadsereg első személyi veszteségeit partizánok okozták. 1942. május 3 l-ig 30 tiszt és 469 honvéd és tiszthelyettes vesztette életét. Az első roham június 28-án, tehát a kiszállítás befejezése előtt indult meg a Don irányába. A visszavonuló szovjet csapatok Tyimnél fejtették ki a legnagyobb ellenállást. Július végére már a 2. magyar hadsereg mindhárom hadtestje elérte a Dont. Ekkor a keleti harctéren a megszálló csapatokkal együtt 240 ezer magyar katona tartózkodott. Július végén megkezdődött a harc a Don nyugati partján lévő három szovjet hídfő (Scsucsje, Korotojak, Uriv) felszámolása érdekében. A veszteségek itt már óriásiak voltak, hiszen az augusztusi harcokban egyedül a körülbelül 13 ezer főt számláló 20. könnyű hadosztály 1400 főt vesztett. Akadt olyan zászlóalj is, amelynek mind a négy parancsnoka elesett vagy megsebesült. A támadások súlyvonalában lévő III. hadtest 15-20 %-os veszteségeket szenvedett. A hősi halottak között volt a kormányzóhclyeltes Horthy István is, akit augusztus 20-án ért utói a repülőhalál. A példamutatóan bátor hadseregparancsnok, Jány Gusztáv egy ellenőrző körút alkalmával súlyos sérülést szenvedett. De kivették részüket a harcból az alacsonyabb beosztású parancsnokok is.