dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Búcsú Abderától

Egy levelet az örök szépből: S jusson minden rossz részemül Vérezzem el, ha kell, a kéztől, Mely koszorút fon főm körül! ,

VV\ jÊÊÊ

m BÜCSÜ ABDERÁTÖL — 1887. szeptember 13.— Isten veled te furcsa fészek, Bolondok s békák véirosa! Agyő! Még egyszer visszanézek, De vissza nem térek soha. Még egy követ a búcsúzóra, Ki rátok annyi csúfot szóra, Még egy követ hajítsatok Ti feldühödt pigmeusok! E szív szabad, e szív feled. . . Abdera, hát Isten veled! Isten veled! Kiűztek innen A törpe embermímelők; E faj mégsem száműzhet engem Szívembül éri száműzöm őt; Nem nézek többet a cudarra, Ki szívemet vérezte, marta; Lábammal eltaposhalám, De szánalomból meghagyám. E szív szabad, e szív feled. . . Abdera, héit Isten veled! Isten veled! Igaz marad bár, Hogy itt csak egynek volt, esze, Csehül közöttük mégis ő járt, Csepp híja, hogy el nem vésze. Hogyan kínozta lelki éhség,