dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Búcsú Abderától

— Tinektek ismeretlen érzés, — Fogalmatok sincs, fogadok! De össze mégsem roskadott. . . E szív szabad, e szív feled. . . Bémtalmat, gúnyt, gyötrelmeket! Isten veled! Bár meg lesz írva, Hogy e tömegnek nincs szíve, Nem távozom most mégse sírva, Êrzelgés nem csatolt ide. Mily fönnen érzék, hogy szerettem, Előttetek mind ismeretlen, Sejtelmetek sincs, jól tudom, E népet gyűlölöm s futom, E szív szabad, e szív feled. . . Lelketlen rom, Isten veled! Isten veled! Az ifjú álmot Itt álmodám át egykoron; Közöttetek ti lanka halmok, Rohant el szép legénykorom! Hisz itt szerettem, itt öleltem, Hiszen mirtusszal itt öveztem A szűzi nőt, a szép arát S itt élt a drága, jó család! Mindent e szív mégsem feled . . . Emléklakom: Isten veled! Isten veled! Habár te szülted, Élt itten egy-két jó barát, Kik igazért, szépért hevültek, S gyermekeim te ringatod! Ok itt születtek: nemesebb vér, Faj, mely kegyelmet sohasem kér; Magammal viszem azokat, — De kincset hagytam itt sokat! E szív szabad, de nem feled . . . Te drága táj, Isten veled!