dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

A hipokritákhoz

Könnyeimet hadd hullatom! Vígasznál jobb a fájdalom. Zokogni, égni hagyjatok S éreznem mélyen, hogy vagyo III. Szívem remeg, beteg nagyon, De sért a könny, a szánalom. A könny hazug, a szó sivár, Jól tudom én, hogy rám mi vár Valóság lesz minden remény, A fájdalomból költemény. Virágot hajt a szenvedés, — Vigaszra nincs szívembe rés; S habár világok súlya nyom, Sért engemet a szánalom. Erezze hát a bút magán E szív sok hosszú éjszakán; Erezze át a kínt szívem Szülő világot méhiben; Érezzen izzó vágyakat Nemzeni új világokat; Erezze meg fájó-híven, Mi dúl a dolgok mélyiben, Ami redőkbe fúrja át Az alkotónak homlokát: Érezze az isteni bút! 0, hagyjátok a szomorút!