dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

A hipokritákhoz

Oh gúny a könny, nem enyhe ír, Mit álbarátok szeme sír! Ki sima nyelvvel nyalja le A vért, mit onta bősz keze S míg arca hízelegve süt, Szívedbe iijra sebet üt. De mit törődöm veletek! Elég nekem, hogy szenvedek; Hogy szenvedek mint senki, más És szenvedésem óriás; Erőm és büszkeségem ő, A sujtoló, az éltető; Bár megtapos, bár meggyötör, Nekem szenvediú is gyönyör. A kíngyötört világon át Hallom a szeretet dalát. Elsápadok, megreszketek, Mit is törődtem veletek! öh milyen üdv! óh mennyi fény! A végtelenben élek én. A könnyeken, a véren át, Zengem a szeretet dalát! Nem hajtom én le fejemet: Ismerjetek meg engemet! Mert mélyen érzem, hogy vagyok, Hogy zenghetek, hogy szállhatok!