dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Kolostorba!

KOLOSTORBA! Get thee to a nunnery! Shakespeare: Hamlet III. 1. Laeta quod pubes hedera vi rente Gaudeat pulla magis etque myrto Aridas frondes hiemis sodali Decidet Euro. I loratius: Ad Lydiam. Hervadsz. Halaványid a szépség, Sápad a fény is arcodon, A kor zsákmányul ejti véred', S elhagylak én is, angyalom! Az elmédás iromba törvény, De róla ember nem tehet, S nincs Isten, aki visszahíjja Az eltűnt tiszta élveket. Szerettelek : de vége annak! Széttört a fényes ideál; A régi tűz haldokló üszke Előbb-utóbb hamura vál. Meguntai ok. Hiába csábítsz, Kínálva újabb élveket, Nem éihitom már játszi lényed', E szem már messze révedez. Nem szomjazom bűvös szavadra. Nem halok egy mosolyodért, Szélnek bocsátlak, mint a lombot. Melyet hideg zúzmara ért. Ah, oda van már régi bájad, Hiába kendőzöd magad'! Több híngvérű, hóbortos ifjú A te hálódba nem ragad.