dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Kolostorba!

Lány társaid gúnnyal nevetnek, Maholnap minden elkerül; Én is, a régi rab; dalomban A szánalom gúnnyal vegyül. Mentsd meg a régi, ah, de tünde, Ragyogó bájak romjait! S ha már a testet meg nem óhadd, Mentsd meg a telek hamvait! Menj kolostorba! erre kérlek, Bús, hervatag 0féliám! Hisz' a virág, tudod, mivé lesz Eső és napsugár híján! Ne menj a napra sem! Veszélyes Beteg virágnak még az is: Kikölti vétkes szenvedélyit Még hulladozva, porban is. Ne sírj, galambom! hisz, ha egykor Jó volt szívemmel játszanod: A játékszert minek töréd szét? Több játékszert nem adhatok. Borulj a földre és zokogd el Engesztelő, szelíd imád', Tépd össze lenge szíved fátylát! S feledve lesz minden hibád. Az Isten megbocsát s a gúnydal Nekem is elhal ajkamon, Napfényes álmim bűvhatalma Ügy is dicsőbb tájakra von. Menj kolostorba! Int az óra. Többé soha se lássalak! Tovább ne kívánj élni! Oh tűnj A semmiségbe fényalak!