dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Magamról

E kárhozott, de szép világra A fénynek ünnepén jövék, A boldog asszony magzatára Csókját lehellé tiszta ég. Ha büszke szóra nyílik ajkam, Ne dobjatok követ reám: Áldott a perc, midőn születtem, S a méh, melyben fogantatám! Gyönyör reám! öh légyen áldott A Költészet, az Ifjúság! Bejárom büszkén a világot, Vejemben szebb, dicsőbb világ! Fejemre hír sugara lebben, Szívem remeg már édes sejtelemben, Szívem hatalmas szóra dobban, Magam fölé emelkedem És érzem, mindegyre jobban, Hogy úr vagyok a lelkeken! A koszorút már szövi lelkem, Illata hint gyönyört reám. . . Áldott a perc, midőn születtem, S a méh, melyben fogantatám! MAGAMRÓL Akartok a lelkembe látni? Ismerni mély rejtelmeit ? Nem remegek mindent kitárni, Mi benne érzés, eszme, hit. Szerelni és gyűlölni mélyen Tudok s kimondom szabadon; A sorssal szembeszáll kevélyen Szilaj, erős akaratom. Szeretem azt, amit gyűlöltök, Mi éget, mint a nyári nap, Lelkembe léingot lángja öntött, Fölöttetek magasra csap.