dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Himnusz

Ën mégis szépet álmodám: Áldott a perc, midőn születtem, S a méh, melyben fogantatom. Oh fáj e gúnyos össze-vissza! Tudom, hogy minden hiúság: De ajkam ajkad kéjít issza, Ragyogó, édes Ifjúság! Csókod hevén magasra gyúl a lélek, Csókod tüzét nem oltják röpke évek. Az első csók, mit tőle kaptam, Még most is itt ég ajkamon; Az Ifjúság, a halhatatlan Kísér magányos utamon. Mi vár reám a csillagokban, Karjaiban megálmodám, 0 szórja dús fényét szívembe, Ö hinti e gyönyört reám. Föllázadék a végzett ellen, Gyakorta fölzokogtam én: De most majd szétfeszíti mellem' A szerelem, az üdv, a fény! A foltot én, mely égetett, lemostam, Nem nézek a bűnök sarába mostan, A lélek szárnyai ragadnak Ës a magasba néz szemem: Ha nyitva áll az ég, a gazdag, Mér' csüggjön csilló porszemen? óh boldog én, ki a nagyoknak ígéret-földét láthatéim! lm szót keres a kéjbetölt szív, Szavam kitör: Gyönyör reám! Gyönyör reám! Óh, mert magamban Érzek mindent, mi isteni, A lét hatalmát pompafényben Lelkemen által rengeni! Fölengedett az ősi átok, öveznek új, dicső világok. Nem hajtom én fejem' le búsan, Fényt szórok, merre csak megyek, És üdvözülve, koszorúsán