dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Himnusz

Adorn ki majdan lelkemet. A Boldogságot eljegyeztem És a Dicsőség vár reám: Addig az élet hadd sebezzen: Érzem, gyönyörre szült anyám! Gyönyör reéim! Oh mert a Múzsa, Megihleté már homlokom ! Nevem nem sülyed vak borúba, Nem járok ismert nyomdokon. Mi él a napban s dúl a vérben, En érzem, látom és megértem. Csodás erőt támadni érzek, \ költészet hatalmat ad, S imé belátom az egészet, Diadalt ül a gondolat. I la álom volt, mit általéltem. Dicső volt, amit álmodám . . . Áldott a perc, midőn születtem S a méh, melyben fogantatom! Gyönyör reám! Áldás a dalnak, Melyben a bánat kéjeleg! Bűbájos, mély zenébe halnak Az átvirrasztott éjfelek. Játsszék a \*ész vad, keze rajta. Gyönyört lehel a költő lantja; Áldott, ki búját dalba önti, Szirtek közöli mosolyogva jár, Vihar ha jő, < ltd la! köszönti, Szívébe tőr, fején sugár! Elvérzik szívem a sebekbe', Halóra, rózsa hull reám: — A szenvedés!, a kínt is áldom, Hogy e nagy álmot láthalám! Gyönyör reám! Áldott az óra, Mely létre hívóit engemet! Az alkotó, a büszke szóra A lég gyönyörtől reszketett. Ujjongva szült a föld s az égnek Tüzei büszke daccal égtek.