dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Előszó

aztán élete tragikus töréséhez is vezetett. Nincs most itt lehetőségünk bőven tárgyalni ennek hátterét, de a lényeg az, hogy Reményffy József a balassagyarmati iskolaszék elnöke és Komjáthy Anzelm közötti áldatlan állapot kiterjedt a vétlen Komjáthy Jenőre is. Ez a pöffeszkedő, hatalommániás helyi ügyvéd minden tekintélyét és kapcsolatát latba vetette, hogy Komjáthyt elüldözze a polgári iskolából. Kapóra jött neki, hogy az iskola tantestületében is zűrzavaros állapotok uralkodtak, bonyolult szerelmi kapcsolat, öngyilkosság pletykái keringtek a városban, amelyekhez Komjáthynak semmi köze nem volt ugyan, de mindez lehetőséget teremtett Reményffynek, hogy előbb felfüggesztéssé Komjáthy Jenőt az állásából, majd 1887 októberében áthelyeztesse a Nyitra megyei Szenicre. (Búcsú Abderától című verse a leszámolás Balassagyarmattal.) Valahova ebbe az isten háta mögötti szlovák faluba, kilométerek százaira az irodalmi érvényesülés lehetőségétől, a szellemi kapcsolatok lehetőségétől. Ilyen helyen csak megfulladni lehetett a porban, a közönyben, a magányban. Szenici életének legszebb — s igen ritka — pillanatai voltak, amikor összejöhetett régi barátaival Palágyi Lajossal, Palágyi Menyhérttel, Madách Aladárral. (Egy ideig az okkultizmus, a spiritizmus ködös világába menekült e barátokkal együtt azonban hamar ki tudott lépni belőle és filozófiájának más eszmeköri választott.) De minden barátja közül Reviczky Gyula volt az, akihez a legszorosabb szálak fűzték éveken keresztül. Filozófiája, gondolkodásmódja, mentalitása mélyen összekapcsolta e két rendkívüli embert. Barátságuk még közös budapesti éveik alatt kezdődölt, s tartott változatlan intenzitással 1889-ig. Reviczky Gyula tragikus haláláig. Egyedül vergődött tehát itt elmerülve Schopenhauer tanaiban s teremtve egy egyedi, különleges költői világot amelynek szenvedélyessége, egzaltált. felfokozott érzelmi végletessége, képi újszerűsége és merészsége, szerelmi lírájának valótlanul őszinte