dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Előszó

Reménytelen vállalkozás volt ez, s főleg Balassagyarmatról szervezve tűnt annak. A szerény nógrádi irodalmi életben a vármegye hivatalos dalnoka Csalomjai volt a mérvadó, csak az ő alkalmi költeményeit fogadia el az igen szúk művelt társadalmi réteg, amely elutasított minden újat, idegent, szokatlant. S ezt az érdeklődést a balassagyarmati, losonci rövidebb-hosszabb életű hírlapjainak irodalmi rovatai elégítették ki. amelyekben elvétve akadt egy-kél színvonalas — ollózott — vers, tárca, a többi mind a helyi alkalmi poéták zengedménye volt, látatlanlian is elképzelhető színvonalon. (Mikszáth Kálmán is csak a megyéből elmenekülve tudott kiemelkedni a poros környezetéből, amely a „skriblerséget" mindig is gyanakvással fogadta s nem tartolta úriemberhez méltó foglalatosságnak.) Komjáthy Jenő szécsényi gyermekévei, Selmecbányái, váci, besztercebányai és pozsonyi tanulmányai után 1880 szeptemberétől Balassagyarmaton élt s lett először óraadó, majd kinevezett tanár a polgári iskolában. Apja ekkor már megyei tanfelügyelő volt s máris mutatkoztak bizonyos ellentétek Komjáthy Anzelm és a balassagyarmati politikai élet irányítói között. Komjáthy Jenőt ezek azonban ekkor még nem érintették olyan mélyen. Horváth Danóval, Luby Sándorral barátkozik, írogat a megyeszékhely hivatalos lapjába a Nógrádi Lapok és Honti Híradóba (ide is zömében szini-kritikákat, de igen vitriolos hangúakat), társasági életet él. A helyi női dalegylet pénztárnoka, részt vesz jótékony célú bálokon, rendezvényeken, tagja és alapítója a Madách emlékügyi bizottságnak, adományokat gyűjtenek a költő szobrára. Ö az ..ismertebb író" ahogyan a helyi újságban emlegetik. Nyugodt, boldog évek ezek, oldalán az imádott, a földöntúli extázissal szerelett feleséggel Márkus Gizellával. Sorra születnek gyermekeik: (Győző (1883), Vidor (1884), Anzeïma (1887), majd később Berta (1889), Gizella (1893). 1885-től azonban kirobban az a konfliktus, amely