dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

P. barátomhoz

P. BARÁTOMHOZ Komoly színben nézed te a világot Barátom, óh, hisz jobb hasznát vehetd, Csak addig örülésig bús az arca, Amíg az ember rajta jót nevet. Tréfának nézi Isten is e földet, Tréfának ember amit rajt mivel. Különben a szép mindenség köréből Rég mint fekélyt úgy lökte volna el. Ha híres férfit látsz, amint vezérel Országokat s vág fontos arcokat. Magasb lénynek tekinted áhítattal, És törpének hiszed saját magad; Hiszed, hogy minden léptén bölcsesség van, S ki fel nem fogja őt, csupán te vagy: Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiú, ah! Egy szállal sem különb, mint tenmagad. Ha szent ügy zászlaját látod kitűzve, S alatta hangzik ihletett beszéd, Mig lelkesült csoport gyülöng alája. És nőni érzed a nép szellemét: Kacagj, kacagj, mert minden egyes érzi, Hogy a zászló csak vastag ámítás. Néhány deáké a gúny s lelkesülés, A többieknek célja, elve száz. Ha látsz ifjút, ki lángérzés'i- lehelve Leánykájáért, halni esd, óhajt, Kacagj, kacagj, s meglátod, mint felejti, Mint hagyja el, csak csábszavára hajt. — Ha látsz nőt. aki keble édenével Bűvös csókjával éltet, üdvözít. Kacagj, kacagj, most olvasá meg az árt, Melyért eladta szivét, bájait. Ha látsz anyának gyermeket hizelgni, S kebledben ébred tiszta kéj sugár A termeszein) szavára : óh, kacagj fel, Hiszen csínt tett. vagy játékszerre vár. Ha látsz haldoklót térni Istenéhez, S elfogja lelked méla áhítat: Kacagj, Istent vágynék csak megcsalni, percnyi Bánattal, hosszú bűnös út miatt.