dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

A megelégedés

És jő a pap, áldást mond a halottra, Buzgón hajolnak meg vén térdei: Kacagj, mert amíg ajkai mozognak. A temetési díjt számolja ki. Te komolyan veszed nagyon, barátom, Az életet, ne vedd, mert jaj neked! Kacagj velem, míg a sok kacagásban Szived kigyógyul avagy megreped. * + * t A MEGELÉGEDÉS Pór lelkek leölték, hogy erény legyen A megnyugvás sorsunkba; óh nem az! Csak addig Isten képe a kebel, Míg kétkedik, feljebb tör és csatáz. A gyáva test. mint renyhe börtönőr, Le a göröngyhöz vonja emberét, Világa ez, mint féregé a gaz, Túl rajta nem viszi tekintetét. S ha foglya ekkor magasabbra int, S a csillagok felé büszkén repül, A börtönőr remegve fogja el, Félvén eltéved avagy elmerül. S harc támad köztük, véres, iszonyú, Harcuknak tére az emberkebel, A harctér vérzik, tart az ütközet, Míg egyik bajvívónak veszni kell. Ha a sárból gyúrt börtönőr veszít. Az istenszikra vissza égbe száll. Ez az, mit a por embere remeg, A nagyszerű, a győzelmes halál.