dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Alföldi utazás

ALFÖLDI UTAZÁS Forró nyár középen a nap délén állott. Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén. Falunak menénk el széles utcáján, de Nem járt benne ember, nem volt ott élő lény. Gólya állt féllábon csak a házfedélen S kerepelt kocsinknak szokatlan zajára. A zárt ajtónál meg a fehér eb szunnyadt. S fel-felmordult olykor megszakadt álmába. Hosszú nádkerítés nyúlt az utca mellett. A Italszőtte azt a tök lankadt indája, Kinn a falu végen bádng tetejéről A toronynak kakas nézett a pusztára. Elmaradt lassanként a falu megettünk. Kútágas nyújtózott a gyepről az égnek, Mig néhány akácnak enyhadó árnyában, Egy csomóba bújva, marhák delelének. Távolabb aranyzott dús kalász borítá A félig levágott végtelen mezőt el, Kévéken nyugodtak a fáradt kaszások, S a lánykák mulattak koszorúkötéssel. Ezzel elmaradt a legvégső életkép, Véghetlen homoktér nyúlt izzón előttünk. Nem volt a reménynek egy fűszála rajta S mi a puszta képén búsan elmerengtünk. Oly jól összehangzott az borús szivünkle i Távolról fénylett csak a toronynak orma, Messziről mosolygott, dőre képzeletként. Ránk a délibábnak fényből szőtt világa. A vakító fényben izzadt lovaink csak Lassan haladának, elnyújtott fejekkel, S ostorpattogás és biztató szavak közt örlék a homokot a kocsikerekkel.