dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Egy őrült naplójából

g Öh hiú ember, nyelvedben is Szemtelen hizelkedel magadnak, A jót emberségesnek hívod És embertelen neve a rossznak. Hej. pedig fordítva Sokkal jobban volna. 11 A nap sugarának hét színe van, A pénz fényének színe számtalan, A hír. erény, dicsőség ilyenek. — Hát a barátság, hon és szerelem? Kegyeli váltó, mely készpénzül megyén, S végszámadáskor nem kell senkinek. 12 Megmondom e kor embere minő: Házasságrontó, szerelemszövő. Tanácsban dús. tettben szegény Lázár, Ebédhez gyors, éheshez késve jár. Halottnál sír. de ínségnél siket. Más örömén sír. más baján nevel. Virágot is csak érdekből nevel. Hogy legszebb díszében törhesse el. A kis bárányt levágni rendeli. De vérét folyni mégsem nézheti. Köszönt négy.cifra lónak, s hogyha jő Isten szamáron, megtagadja ő. Felrúgja az embert, mint az ebet. De azt hiszi, hogy mindent jóvá teli. Ha öndicsőségére szobrot, rak Sírjára az egykor felrugottnak. Az emberen mert ember nem segít, S ha mégis adja gyér filléreit Isten nevében adja, attól vár Jutalmat, mit koldus nem adhat már. Tál vizben nézi a tengervihart, Színpad díszítményén a regghajnalt. Valódi vészt nem bírna lelke el, Szabadban meg hives szél fú reggel. De egy szivemnek mégis vigasza: Hogy jobb az ember sohsem is vala.