dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Egy őrült naplójából

Halovány erényeik, halvány bűnök. Az szinlés csak. nem feláldozás: Sírnak rajtad, hogyha bajba estei. Imádkoznak s cselekedjék más. De nem is rabolnak vakmerően. Lopnak csak mosollyal ajkukon. Nem gyilkolnak férfias nyíltsággal. Gombostűkkel szurkálnak agyon. L/ennének jók. hogy szerethetném, vagy Gyűlöletre elég gonoszak. És becsülni tudnám jóban, rosszban Erejeért akaratuknak. Míg így undorral köpöm ki őket. Oly émelygően lágymelegek, Es kerülöm leverő unalmát Egyhangú, kicsinyes körüknek. 15 Mi egy embernek bukta? dráma csak, Bár sírunk rajta, mégis csak mulattat. És szidjuk a hőst, ha megszabadul. Hogy elrontá könnyekkel vett tréfánkat. 16 Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam Hull szép szemekből részvét harmata. Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert Vetélytársán szebb főkötő volt. 18 Öh szerelem! te édes gyötrelem te, Te kétkedő hit. könnyező gyönyör, Érzem hatalmadat,, mely mint varázsfű Egyszerre gyógyít, és egyszerre öl.