dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Éjféli gondolatok

Itt nyugosznak sorban hősök s rab ütődik. Ablakom előtt a csendes temetőben, Hírök, jármok eltűnt, el a kor közöttük. Összefolytak a sors örök gyűrűjében. Vérzettek mindvégig, mint a gladiátor, Éltokért s ez élet harcuknál nem volt más; Óh hát érdemes-e élni, ha minden perc Csak a feledésnek szánt sirgödrünkön ás. Érdemes-e vivni eszmékért, melyeket A megváltozott kor csak mosolygni fogna, Mig fehérlő csontja a két ellenségnek Névtelen halomban korhad összehordva. És mért lesz a gyermek, ki Cato lehetne S meghal torokgyíkban csecsemő korában, Vagy megannyi lángész, aki sírban nyugszik Eltörpülve, éhen. alkalom hiányban? Mind betölti-e hát földön hivatását, Csak egyetlenegy, a kérkedő ember nem; Vagy örök határzat áll-e őrt felette S mindezeknek sorsa nem merő véletlen? Ügy hát mért is vérzünk, minden talpalatnyi Földért végzetünkkel új csatára szállva. Hogyha ércbilincsen vonz a sirhoz, melyen Már előre meg van éltünk sorsa írva. Ügy az ember hitvány eszköze a sorsnak S tenni semmit nem bir önnön erejével, Győz, ha sors könyvében úgy vagyon megírva Avagy ismeretlen s nyom nélkül enyész el. Ügy egyenlöek hát Nero bünsúlyával Aristides minden ragyogó erényi, Vihar az, ez sugár, mely öntudat nélkül Csak az örökös sors nagy céljait végzi.