dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Ó- és újkor

Miért nem foly a világ mint hajdanán Hellasz napos, olajfás partjain! Kint folyt le az élet és küzdelem A közpiacnak néphullámain. Az ifjú öntudattal lépe fel, Nyílt volt előtte száz közhasznú tér, Tudá, hogy a polgárerény útján Mindenki amennyit nyom. annyit ér. Ma rejtekben kél minden esemény, A köztér puszta, csak bitó van rajt Hiúz szem néz a házi tüz mögé, S mosolygás leplez tőle minden bajt. Ma az ifjú ha érzi önbecset, Kétségbeesve megdermed mint kő, Mert számadásba most az embernek Nem súlya többé már, csak száma jő. Miért nem halunk most úgy mint hajdan Hellasz napos, olajfás partjain! Szender volt az örömrózsák felett, Vagy a dicsőség szent babérain. Máglyáról láng közt szállt fel szellemünk De a honos föld körében maradt, Itten danolt és itt melegedett. Mint Phönix öltvén új alakokat. Most mély gödörbe süllyesztnek alá, Hol nap nem ér, hol rothadás lakik, Halálunk büntetés egy vétekért, Mely ezredektől ránk nehézkedik; Lelkünk a földről messze vándorol, Üj ismeretlen hon határihoz, Hol egy megfoghatatlan istenség Reánk, ki tudja, milyen végzést hoz. * 4- *