dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Éjféli gondolatok

ÉJFÉLI GONDOLATOK Éj van, síri csend lép a zajnak helyébe, Halvány rezegéssel ég a mécs szobámban; Nyitva áll előttem a történeteknek Könyve, vértől ázva mindenik sorában. Itten rabigára termett nép körében Megváltóját látom keresztre feszítve. Ott a kérkedő bűn ül fényes ruhában. S vesszejét csókdosni dűl a nép elébe. Ez tehát a büszke ember története. Lelkem elszorul, hogy mért is küzd hiába? Mért imád erényt, mit csak kacag az ég is. Mig a bűnt hú társa, a pokol feltartja. S im élőmbe tűnik Brutus nagy alakja. Mint csillag ragyogva saját önmagában. Értem nagyságát, ah értem, hogy nagyobb még, Mert magasztos fénye nem a sikertől van. S hogyha századokig tart az éj. nem hosszú, Hogyha ilyen csillag kel fel benne végre. Mert hogy felragyogjon minden pompájában, Szüksége vagyon a csillagnak az éjre. Ertem, hogyha százszor trónra lép a rabló, Mig egy Brutus jő és megbukik harcában, Az ezt elbeszélő világtörténetben Nem bűn, de erénynek dicsőítése van. Ah, de kinos érzés bánt egyszersmind engem, Látva életemnek hogy felét leéltem. S amit méltó lenne örökös betűkkel Feljegyezni, eddig még semmit nem tettem. És ki tudja: jő- e még kor. hogy tehessek? Öh hány Leonidás, hány Grachus megy sirba. Senkitől nem sejtve, mert ennek a fórum, Annak Thermopylae nem jöve utába!