dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Az angyal útja

Megnyugodva száll el Gábor angyal, Látja, Istent itten is dicsérik, S romló művén dőre embereknek Egyszerű szent ige magva érik. Ér legottan a jégnek hónába, Szürke égről halvány nap néz ott le, Küzdve él csak minden, nincs virága A mezőnek, a fának gyümölcse. Féléves éj, melyben nem világol Más, mint éjszak fénye és hideg hó. A jégmedve ott kushad magában, Jégtáblával úsz a tengeri ló. Gyéren száll fel itt-ott egy madárka, Felveretve a jég-ropogástól. „Hogy vagytok?" mond a hírnök hozzájuk, „Hála a nagy Istennek, igen jól. Olyan csendes, olyan szép világunk !" Mondanak az állatok egy hanggal. S Gábor angyal egy szirtnek tövében Kis gunyhót fedez fel bámulattal. Amint benéz, lát tűznek körében Melegedni boldog kis családot; Gyermek játszik, hölgyek sürgölődnek, Nyugszik a férj, mert előbb halászott. Szentírást olvas föl a családfő, Elvonultan ül egy szerető pár. Mindnyáj ok közt, mint mosolygó szellem, A szegénység s megelégedés jár. Gábor angyal néz, csak néz, sokáig. Míg eszébe jő, hogy égbe szálljon, S nem kincset visz, csak néhány virágszál t, Jehovának amit bemutasson. *) Ilyen a Kohinor nevű roppant gyémánt is, jelenleg Anglia birtokában.