dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Az angyal útja

„Itt nincs szent ügy, itten nincsen Isten. Mond az angyal és búsan tovább száll, Mígnem röptét csakhamar feltartja Lomb árnyékban, csörgő kis forrásnál. Sebesültet ápol ott a lányka. Hála ég a kor bajnok szemében. Gábor áldást hint le és ez írrá Lesz a sebben, üdv a lány szivében. És az angyal messze Indiákhoz. Szent myrtusnak kérkedő hónába, Hegyeket lát templomul kivésve. Egy-egy szikla az istenség szobra. A bálvány egy-egy szeme mesés kincs,*) Dús oltárán ember, állat vérzik, S hol van a nép, mely térdre boruljon? Hol van a pap. aki itt áldozik? Elveszett mind a bálvány nevével, Istennek nem tölt mindebben kedvr, Kígyó fészkel a templom boltjában, Az oltárt meg vad haraszt felverte. S a gór bálvány lábához ragasztva, Mint kis fecskefészek, szűk gunyhó áll, Dús kenyérfa árnyékozza azt be, Méltóbb szentély a véres oltárnál. Pária-családé a kicsiny lak; Lenne gyermek egy kutyát kötözget. ..Drága bajtárs, csak nyugton feküdjél, Értem nyert sebed majd csak behegged. Hálásan néz a fiúra az eb, E hü társ, ki éden kertéből már Száműzött apánkat elkísérte S oldalánál bú s szerencse közt jár.