dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Zsibvásáron

Üdvöz légy. hölgy, gyermekévi társ! Lelked ép forrás volt még csak akkor; Áldást termő friss patakcsa most, Melynek árja dús virágmezőn foly. öh, a nő jobb, mint mi férfiak! Kis világa a szív birodalma, Melynek mint istenség édenét S kárhozatját is csak ő alkotja. Messze zajlik tőle a világ, Melyben vérzik s küzd a férfi keble, Uralomvágy, hírszomj és erő Ismeretlen zúgván el felette. — ZSIBVÁSÁRON Megfáradt kedéllyel életuntán A nyomor fog megbékítni engem. Gondolom, ha látom, mint törekszik, Fárad és küzd még az is, hogy éljen. Zsibvásárra értem; szerte-széjjel Korhadt házi bútorok hevertek. Válogattak köztük, felrugák ezt, Ócsárolták azt, avagy nevettek. Ottan mérnek egy vas sírkeresztet, Fontra adják, míg hajdan ki tudja Hogy nehézkedett egy árva szívre A kicsiny kereszt világnyi súlya. Itt imádságos könyv vár sorára, A sajtárus nézi fütyörészve; Hajdan egy megtört szív jó barátja, Aki vigasztalta, vele érze. Sárga lombot lök belőle sárba, Szebb napokból megszentelt ereklyét, S hogy súlyával meg ne rövidítse, Gondtalan lábbal tapodja azt szét.