dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Zsibvásáron

Nyoszolyát vesz ottan a kerítő, Szent tanyáját szerelemnek egykor, Üresét most. mint a téli fészek : Dalja tudja Isten hol barangol. Trágár élccel hordja cl magával Egy korcsmáros bájos hölgynek arcát; Majd ivószobára fog lenézni. Melyet hódolat melengetett át. A lámpát meg egy tolvaj vevé meg, Melynél a bölcs éjeket virasztott. S míg az éjnek titkait kutatta, Élvezetlen hagyta a világot. Öh szentségtörő, gyalázatos faj Sírokon vásárt nem félsz ütni? Nem lép-é elődbe a kisértet, Melynek csendjét vad zajod elűzi? Minden vágyad pár fillért keresni, S egy világnak romját árusít od. Mért nincs megváltónk korbácsa nálam, Hogy szétverném ronda társaságod. Vagy nem néz-e már e dőre földre, Aki nyugodott a vas keresztnél? S a könyv asszonyának szent imája Nyom nélkül veszett-e el, mint a szél? Tán az ágyat, e (ündérvilágot, Eladák mivel megéhezének; Vagy megráncosodtak s arcaiknak Rózsájával elhervadt szerelmek? Hát a bölcsnek észlámpája is csak Ügy aludt ki, mint kicsinyke mécse? A száraz lomb bájos nőnek arcán Önmagát már régesrég túlélte? Más világ lép fel. ha mi leléptünk, Ami nekünk szent volt, gúny tárgya Veszne bár emlékünk is magunkkal S mit szerettünk, szűnk egész világa!