dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Egy látogatás

Rossz vagy, oh nő, látva látom, Aki voltál ideálom ! Hittem, égből szállt le lelked, S porban csúsz vágyad, szerelmed. Meg nem értesz — aki voltál Szívemben legszentebb oltár. És én még most is szeretlek. Bár kerüllek, bár gyűlöllek. — Mint a lepkét bűvarázzsal Vonja a láng, míg belehal. Vonz és öl szemed sugara, Foklát, üdvét ha kitárja. * + * EGY LÁTOGATÁS Csak egy pillantást még a boldogságba Oh hogy kivan, hogy sóvárog szivem. S ha önmagában többe nem találja, Még jó! esik, ha azt másban lelem! Mint a szülő a gyermek örömében Megifiúlva örömet talál. Csak egyszer lássalak még életemben Én is. ki egykor mindenem valál. Talán egy hangod,, mini visszhang a múltból, Egy elnémul! húri szümben felverem!. Talán egy eltévedt szép szemsugártól A múlt reám halvány árnyat vetend. Fel. fel! — Sima deszkás palánkhoz értem, Szerény akácok állták azt körűi: Elgondolám még egyszer szép beszédben, Hogy mondom el — szivem mért fél. örül.