dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Egy látogatás

Elgondolám, hogyan fogom találni, Betoppanásom majd hogy hatja meg; Bú lészen-e arcán vagy kedv sugári — S ime szivem szorul — térdem remeg A tágas udvar jólétet lehellett, Ott gabona-kazlak, itt baboglya állt, Magas kútágas nyújtózott közepett, Gyümölcsös kertből a kis ház kivált. Fa-tornácán arany csövek füzéri. Baromfi had zsibaj got t ajtaján. Mosolygó arccal ő állott közötte. És kis keze tartott rendet csupán. Meglátott végre és élőmbe lépe, Arcán mosolya meg sem változott Erősen fogta a kezem kezébe, Míg én karom sem bírva álltam ott Parancsolá egy ácsorgó suhancnak, A férjet felkeresni s bémenénk; Hallgattam, nem hívén alkalmatosnak Elmondni, mit oly szépen rendezek. „ön most is oly szép, szóltam végre mégis, Mint az iker-galy. mely ablakban áll, S amíg társára a tél hólepelt visz, Az benne már rokonra sem talál." ..Hagyjuk barátom a gyermekbeszédet, A mámor elmúlt, s így kell jőnie — Örvénybe űzné. megtörné a szívet. S szerelmünk egykor boldogít a-e? Nem. nem. gyötörtük egymást bár szeretve, Ön a könnyet csókkal leégeté, Férjem letörli csak, de ah. helyette A béke földjét tárta szüm elé. Teremtve járok és rendezve benne. Áldás gyanánt kiséri léptemet A megelégedésnek őszi fénye. A szenvedély viharjai helyett '*