dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Felsülés

Míg kín s orfàm között reményi S kételkedik, addig szeret; Ha látja, hogy már rabja vagy, Kegyetlenül ki is nevet. S kezdődik nagy büntetés, Amint az régen írva áll: .,Hamis bálványt aki imád, Elevenen pokolra száll." * • * FELSÜLÉS A rózsaarcú lányka Szempontja, logikája, Agg bölcs, megszégyenít, S míg könyveid penésze Zavart hoz csak fejünkbe, Ez élni megtanít. Pál jobbra. Lenke balra, Ez erre, az amarra Nézének szótlanul, Míg nekibátorodva. Egy csókot térdenállva Kér Pál, a lány pirul. Egy csók nem oly igen nagy, S két percre ha nyomot hagy, Még az nem a világ. Mit féli hát a lányka, Attól virul fel arca. Mint naptól a virág. Nem is fél attól a lány, Azért oly bosszús csupán: Mit kér. ki csak vehet! Vagy hogyha nem pirul már Térdelni lábporánál, Mit kér ily keveset!